"Pihenj csak, most már semmit nem kell tenned, nem kell semmilyennek lenned. A szavaid bezárhatod magadba és szabadon engedheted bármelyik részedet. Azt is, amitől félsz. Én már nem tudok félni egyik arcodtól sem. Ismerem őket, hiába állsz háttal, néha még magadnak is. Felfedeztelek, figyeltelek, már nincs mit rejtened. Nem a szavaid mondtak el nekem, hanem a csended, mi itt feszül hálóként a városunk felett. Itt lebeg az üzeneted a fejem fölött, a fák ágainál is magasabban. Néha madár farkának rezdülése vagy, néha egy fény a Dunán, néha szellő, vagy gyorsan pörgő fény a kerekek között. Néha csak egy illat, vagy redőny árnyéka a falon. Már nincs mit megfejtenem. Mióta megértettem, nincs mit vesztenem, mert minden egy velem és veled. Már nem keresem lázasan a szavaidat. Kutatni, megfejteni rejtett titkaid, már nincs miért. Elfogadtalak. Nincs mit hinnem. Látlak. Ahogy vagy. Lényed vezetett és végül a csendedben leltem meg a saját igazságomat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése