Szerelmes lettem, végem van. James Blake:James Blake albuma=zenei orgazmus. Az album néhány darabjától szó szerint a hideg futkos a hátamon, jó értelemben.:) A kedvencek: To Care (Like You), The Wilhelm Scream, I Never Learnt To Share és természetesen a Limit To Your Love.
Tegnap elővettem a Julian Fane albumot, és amikor meghallgattam a Darknet-et ,valahogy rögtön a Radiohead ugrott be. Szerintem van némi hasonlóság. A hangszerelésben és az énekes hanjában is:
Csukott szemmel hallgassátok, mert a képek alatta szerintem csökkentik a zene élvezhetőségét(elég beteg ember lehetett az, aki ilyen képeket válogatott a zenéhez), de sajnos nem találtam másat:
Már egy jó ideje érik bennem a dolog, hogy le kellene írnom, hogy mit is jelent mostanában az életemben a zene. Eddig is meghatározó volt, a napomnak elenyésző része az, amikor nem hallgatok valamiféle zenét, mert a zene az kell... Most viszont azt veszem észre, hogy a zene által olyan embereket sikerült megismernem, akikkel egyébként nem valószínű, hogy összehozott volna a sors, mert annyira eltérő körökben mozgunk, de mégis van egy közös nevező: a zene. Hihetetlen, hogy milyen erővel bír, és mennyire össze tudja kovácsolni az embereket, amikor úgy érzed, hogy nincs is szükség a szavakra, mert a zene olyan sok mindent elmond a másikról, hogy úgy érzed, mintha évek óta ismernétek egymást. Nagyon jó érzés.:)